Egy kislányt magára hagynak 1913-ban egy Ausztráliába tartó hajón. Lélek egyedül érkezik, csak egy kis bőrönd van vele, benne néhány ruhadarab meg egyetlen könyv - egy gyönyörű mesekönyv. A gyermeket befogadja a kikötőmester és felesége, és mint a magukét nevelik fel. Huszonegyedik születésnapján elmondják neki az igazságot, és “Nell”, aki úgy érzi, hogy kicsúszott alóla a talaj, nekivág, hogy megtudja, ki is ő valójában. Kutatása során eljut a Cornwall partján álló Blackhurst Udvarházba, és nyomára jut a Mountrachet család titkainak. De csak Nell halála után folytatja a kutatást az unokája, Cassandra, és akkor áll össze a kirakós rejtvény valamennyi darabja.
Izgalmas könyv, három idősík váltakozik folyamatosan. Tele van titkokkal, melyek sorban bontakoznak ki, néhol meglepetést okozva az olvasónak.
Olybá tűnt, hogy nem érkezel, pedig várakozás övezett,
az utca kövezetének repedései néma üdvözletet küldenek.
Fáradt vándor ruhájáról lerí a telítettség hiánya,
többször emelt kalapot mint kellett voln’, s elkopott a karimája.
Sebaj, hisz itt vagy reánk borítva tintás üvegedet,
csodás vonásokkal színezed meg a mindeneket.
Mézédes táplálékul szolgálnak sugárid odafentről,
csakis ajándékba járhatnak az égi közértből.
Hadd lépjem jeleneteid, melyet keretez a bódító melegség,
legyenek a megfakultak régi kép a falon vagy tűnő messzeség.
Megfosztott király, fejből tépett modora,
totális korrupció, zsigerből előrántott honora.
Kiszínezett lehetőség esélyként eladva,
abortált jövőkép felnövekvő nemzedéket riogat ma.
Arcomba esett a korai eső, törölve minden fáradtságot.
Az első cseppek áztatták az aszfaltot, megkoronázták a napot.
Jellegzetes szagába ütköztem léptekemmel, mely össze nem téveszthető.
Tüdőig hatolt az este, lélegzetvételem az újabb dózisra vágyott…
